Victor, aki a Predatort rajzolta "A képregénykiadó főnöke azt mondta, hogy én voltam Robert Rodrigueznek és a Dark Horse tulajdonosának a személyes választása." Mindig meglepődök, hogy kik is járnak közöttünk. Sorozatgyilkosok, kozmetikusok, és tessék, képregényrajzolók is. Az utóbbi Romániában amúgy is ismeretlen szakma, a képregények fogyasztói meg leginkább a fiatalabb gyerekek. Persze nincs ez mindenütt így. Victor, a sepsiszentgyörgyi srác Temesváron él és alkot. Legutóbbi műve a Predators film előzményeit mutatja be. Sokan rajzolnak képregényt, hogyan lettél épp te az, aki a filmhez kapcsolódó storyt megrajzolta? – Mert kiválasztottak! Nem annyira rajtam múlt, de ahogy az ügynököm mondta, nagyon sokan jelentkeztek erre a munkára. Én standby-on voltam, az ügynököm valamikor tavaly novemberben szólt, hogy van ez a lehetőség, kértek rajzokat, aztán vártam január végéig. Akkor szólt, hogy én fogom készíteni. Kaptam egy levelet a Dark Horse Comics kiadó főnökétől, Scott Allietől, azt mondta, hogy én voltam Robert Rodriguez és a Dark Horse tulajdonosa, Mike Richardson „personal choice”-a (személyes választása - szerk.). Ők választottak ki. Olyan könnyen mondod, hogy kértek rajzokat. Konkrétan hogy kell ezt elképzelni? – A predatort kellett lerajzolnom, pin-up formában, egyoldalas kompozíciót kértek. Tetszett nekik, de Scott nem volt eléggé megelégedve, szerinte hiányzott valami. Erre készítettem egy nagyon dinamikus kompozíciót, az már mindenkinek tetszett. Mikor rajzoltál először képregényt? – 2011 elején lassan három éve lesz. Nem mondhatom, hogy valami különleges történet. Én egyszerűen, már évek óta rajzolgattam, magamnak. Nálam ez szerencsén múlt, úgy alakultak a dolgok, ahogy kellett: négy éve egy 3D animációs stúdiónál dolgoztam, storyboardot rajzoltunk a legelső román 3D animációs filmhez. Sajnos ez nem jött össze. Sok bukaresti kollégánk volt, akiknek ezen a területen volt tapasztalata. Az egyik bukaresti haveromtól kaptam egy címet, ahol kimondottan csak képregénnyel kapcsolatos hirdetések vannak, fizetett vagy ingyenes munkára. Volt olyan író, aki rajzolót keresett, hogy valamelyik kiadóhoz jelentkezzen vele, szóval olyanok, akik még nem profik. Amikor bezárták a stúdiót, tudtam, hogy ez lesz a következő lépés: oda feltöltök valamit. Csináltam egy blogot is, hogy legyen online portfólióm, mert inkább ilyent kértek. Készítettem egy csatolható portfóliót is, és egész nap küldözgettem az e-maileket. A honlapon dátum szerint vannak a hirdetések, ami érdekesebb volt, arra jelentkeztem. Nagyrészükre kaptam választ, s azok között volt az egyik az első ügynököm, egy brazil srác, aki képregénnyel is foglalkozott. Ő komolyabbnak tűnt. Így kerültem a Zenscope-hoz. Ez körülbelül 3-4 hónap alatt történt. Az első képregényt több mint fél év után fogtam meg. Mikor kaptál rá a képregényekre? – Én tulajdonképp napközis koromtól rajzolok. Voltak a régi Pif-ek, nem tudom, hogy honnan, de apum szerzett nagyon sokat, hozta valaki Párizsból. Azóta érdekel. Engem nem érdekelt a karikatúra rész, a Rahan, a Captain Apache érdekesebb volt, azokat kezdtem rajzolni. ’90 után megjelentek végre itt is az első magyarországi képregények, akkor vettem meg az első Batmant, Pókembert, Fantomot. Most otthon, ha minden igaz, több mint 200 képregényem van. Én inkább a felnőtteknek szóló képregényeket csinálnám inkább, mint amilyen a Predator. Hogy készül egy képregény? – Van egy író, egy rajzoló, aki én lennék, van egy tuskihúzó (inker), egy színező és a letterer, aki a szöveget írja be. Nagyjából öt ember a csapat. Persze lehet több író, rajzoló stb., a Zenscopenál nem volt például inker, anyagi okok miatt. A tus részét nem lenne gond csinálni, de miután a ceruzarajzba rengeteg időt belefektettem, már nincs energiám. Azt is csinálhatnám elvileg, hogy nem dolgozom ki ceruzával annyira és direkt tussal egészítem ki a rajzot, erre a szintre szeretnék eljutni. Most a ceruzát csinálom szívesebben, inkább átadom valakinek a tust. Egy átlagos képregény nagyjából egy hónap. Normálisan egy héten 5-6 oldal készül el, így maradna egy-két szabad hétvége. Az oldaltól is függ, hogy mennyi idő alatt készül el, de nem nagyon volt olyan oldal, amit 8 óra alatt úsztam volna meg. Gyorsabban akkor megy, ha egyoldalas a rajz, vagy nincs több mint 3-4 keret benne, akkor 8 óra alatt meg lehet oldani. A rajzokat papírra készítem, majd szkennelem. Legelőször a layoutot, az elrendezést kell elkészíteni: kezdődik a kompozícióval, az oldal formája, beállítása, a figurák, hátterek, hogy lássa a kiadó, hogyan képzelem el az oldalt. Én általában elég jól kidolgozom a layoutot, hogy utána a végleges oldalnál kicsit könnyítsem a dolgom. A vázlatokat úgy oldom meg, hogy egy A4-es lapra rajzolok két változatot, szkennelem, majd Photoshoppal még átdolgozom kicsit. Sok fotóreferenciát használok, autókra, épületekre, karakterekre, ilyesmire, elkészítem az oldal formátumára és kinyomtatom, onnan átmásolom egy lightbox (világító doboz, kopírozásra – szerk.) segítségével a végleges oldalra. Ez olyasmi, amit az elején nem tudtam és a DC (Detective Comics, többek közt a Batman és Superman képregények kiadója – szerk.) rajzoló honlapján olvastam, ő kimondottan a technikát írja le, onnan tanultam. Ha választhatnál valamit, mit rajzolnál legszívesebben? – Nagyon sokat szeretnék rajzolni. Nem tudnék pontosan egy címet, hármat, vagy négyet mondani, de amit nagyon szeretnék, hogy a DC, vagy a Marvel (https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Marvel_Comics&stable=0&shownotice=1) valamelyik fő címén dolgozzak. A legközismertebbek közül Batman, a Roncsbrigád, a Fenegyerek (Daredevil), Superman és az X-Men lennének a kedvenceim között. Joe Madureira, aki az egyik legismertebb név a szakmában, a saját homoszexualitását rajzolta meg az egyik X-Men karakterben. Van, aki a kollégáit rajzolja bele a történetbe. Te milyen személyes dolgokat csempészel bele a munkádba? – A közismertebb karakterekből inkább a megrajzolás hogyanját csinálnám precízebben. Most is sokan dolgoznak a Marvel főcímein olyanok, akiknek a rajzai szerintem gyengék. Amikor szuperhősöket rajzolsz, első az anatómia. Ezt kell ismerni. Jól fel kell mérni az arányokat, a karakterek közti aránykülönbségeket. Vannak, akik ugyanazt a figurát rajzolják minden karakterre, csak a színek segítségével lehet elkülöníteni őket. Abban, amit csinálok, referenciákat használok. Persze mások is: Pókemberre, azaz Peter Parkerre az egyik rajzoló a Beverly Hills 90210-ből Brandont használta. A testet be tudod rajzolni, de a legnehezebb a képregény rajzolásban az, hogy akármilyen szögből látszódjon, hogy az ki. Ezt szerintem maximum 4 rajzoló tudja megcsinálni, a többiek fotók alapján rajzolnak. Volt olyan, hogy magamat rajzoltam, de ne tudd meg, hogy a hasamon mennyit kellett alakítsak… Hogy látod, van arra esély, hogy itthon is oktassanak képregény rajzolást, legyen hazai képregény piac? – Romániában eléggé tiszta, hogy nincs piaca a képregénynek, úgy látom, semmi módon sem lehet beindítani. Nem értem, hogy miért van így, mert ha szóba állsz emberekkel, sokan vannak, akik rajonganak a képregényekért. Egy képregényrajongó vagy gyűjtő és egy rajzoló közt persze van különbség, szerintem lehetne sokkal nagyobb a piac. Amikor én Temesvárra kerültem, egyetemen egy grafika tanszék vezetőjével készültem a felvételire egy évet, ő akkor azt mondta, hogy szeretne egy animáció–képregény szakot indítani, de egyelőre nem lett belőle semmi. A képregény külön jó lenne, de egyelőre nem látom, hogy lehetne. Nincsenek meg a megfelelő szakemberek, függ az egyetem vezetőségétől is. De lehetne ilyet csinálni, ez az én tervem hosszútávra. kérdezett: Kiss Bence [15.12.2010]
|
|