Stefano, aki 60 országban járt Csak úgy utazz, mint egy palack a tengeren, mely arra megy, amerre a tenger akarja. Mindig felfedezel valamit, amit tervezéssel nem találnál meg. – Több, mint 60-ban. Melyik ország volt a kedvenced? – Bolívia, viszont Mexikót is szerettem, főleg a déli részét, Chapast. De India, az Északi-sark és Szibéria is érdekes volt. Miért kezdtél el utazni? – Ez az olaszok vérében van. Ha belegondolsz ott volt Kolumbusz Kristóf vagy Marco Polo, de ők csak a jéghegy csúcsai, figyelembe véve, hogy 60 millió olasz lakik Olaszországban és 80 millió a világ többi részén. Akárhol voltam eddig, mindenhol találkoztam olaszokkal. Milyen volt az Északi-sarkon? Miért mentél oda? – Mindig is vonzott észak, úgy általában. Az Északi-sark szinte az egyetlen hely a földön, mely még mindig érintetlen. A legtöbb hely már tele van turistával. De az Északi-sarkon például csak én voltam és még négy ember. Ott igazán a természetben éreztem magam. Mi volt a legszokatlanabb az Északi-sarkon? – Az idegenvezetőnk azt mondta, hogy előttünk három amerikai turistát öltek meg a jegesmedvék, mert nem volt idegenvezetőjük és ott anélkül nem lehet meglenni. Ahogy megékeztünk egy hatalmas fegyvert nyomott a kezünkbe. Ha Olaszországban illegálisan birtokolsz fegyvert becsuknak, de itt a kezedbe nyomták, senkit nem érdekelt, hogy tudod-e használni, vagy nem. Mit ettél az Északi-sarkon? – A legelterjedtebb hús a bálnahús, de undorító, mert csak vér és zsír keveréke. De ettem jegesmedvét is ami nagyon, nagyon jó, mindenkinek tudom ajánlani. Tudnál mondani pár érdekes ételt, amivel találkoztál? Mi volt a kedvenc ételed és mi volt a legfurcsább étel, amit ettél, európai szemszögből? – Guatemalában sokfajta élő bogarat esznek, amelyeket egy zacskóba tesznek, mint mi a pattogatott kukoricát. Még élnek mikor a szádba veszed őket, te kell szétroppantsd őket. Peruban a nemzeti étel a tengerimalac. Rengeteg embernek van tengerimalaca, persze nem városokban, hanem vidéken. A házaik udvarán tartják őket, amelyeket nem is lehet házaknak nevezni. Mivel nincs hűtőjük, csak akkor ölik meg őket, mikor enni akarnak. Kaptam egy egész tengerimalac-fejet, de nem volt olyan ízletes. Vannak olyan ételek, melyek nekünk nagyon különlegesek, de nagyon ízletesek, ilyen például a krokodil. Ausztráliában nagyon elterjedt hús, és nagyon, nagyon finom. Családod hogyan tűri az utazásaidat, a szüleid hogyan kezelik a helyzetet? – A legtöbb utazásomról nem tudnak. Elszöktem otthonról, mikor fiatal voltam. Öt évig egyáltalán nem tudták hol vagyok. Mostanában is, mikor beszélünk, sokszor mondják, hogy ők merre utazgattak, közben meg fogalmuk sincs róla, hogy én már jártam ott. Miért szöktél el otthonról? – Nem szeretek senkire hallgatni, az én családom pedig nagyon szigorú volt. Hogyan utazol, egyedül vagy csoportosan? – Mindig egyedül. Persze mikor a barátaimmal elmegyek egy európai fővárosba szilveszterezni, azt nem számolom utazásnak. Oda azért megyek sok baráttal, hogy jól érezzem magam, de az igazi utazásokra csak egyedül megyek. Mikor volt barátnőm, akkor is búcsút mondtam neki, mert jobb egyedül utazni, hiszen csak akkor utazhatsz igazán, ha egyedül vagy és nincs előre eltervezve semmi. Például mikor Dél-Amerikában voltam, egy hétre indultam, de négy hónap múlva jöttem vissza. Ha találkozol egy izgalmas emberrel, akkor elhatározod, hogy maradsz még egy kicsit, aztán hallasz egy olyan helyről, ahol még nem voltál és muszáj elmenj oda. Hogyan finanszírozod az utazásaidat? Miből élsz? – Sok munkahelyem volt már. Általában nem ragaszkodom egyikhez sem. Mikor Dél-Amerikába utaztam épp a tőzsdén dolgoztam, vettem-eladtam. Az első ott töltött hét után felhívtam a főnököm, hogy találjon mást helyettem. Általában addig maradok, míg van pénzem, amikor az elfogy, visszamegyek. Mivel foglalkozol, mikor nem utazol? – Egy könyvet írok, de nem az a munkám. Csak azt tartom munkának, amiért pénzt adnak. Most éppen földeket adok-veszek, mert így megengedhetem magamnak, hogy nyugodtan írhassam a könyvem és azt írjam, amit akarok. Ha pénzt kapsz az írásért egy idő után valaki azt fogja mondani neked, hogy írd ezt és ezt, mert ha nem, akkor nem kapsz érte pénzt. És akkor te muszály megcsináld. Melyik volt a legveszélyesebb utazásod? – India déli részén van pár gyönyörű sziget. Néhány helyi halász éppen halászni indult és megkértem, hogy velük mehessek. Nem szoktam halászni, de szép volt a hely és érdekes halakat lehetett fogni. Napsütötte délután volt, de z egy olyan hely volt, ahol néha pillanatok alatt megváltozik az időjárás. Nemsokára egy hatalmas vihar kerekedett. Az elején nem voltam megijedve, mert a halászhajók úgy vannak tervezve, hogy kibírják a nagy hullámzásokat. De aztán a vihar egyre erősebb és erősebb lett és a többi halász arca is kezdett megváltozni. Nekem azt mondták minden rendben, de a szemükben láttam, hogy baj van. Az egyik pillanatban szóltak, hogy ugorjunk be a vízbe, mert ha a csónak velünk együtt borul fel, akkor mind meghalunk. Kiugrottunk a csónakból és úszni kezdtünk a sziget felé, a piros fény irányába. Világítótorony minden szigeten van, de a probléma az volt, hogy a tenger nem arra sodort minket, amerre mi akartunk menni. Néha nagyon közel voltunk, de két perc múlva odakerültünk, ahol egy órával ezelőtt voltunk. Egy adott pillanatban azt hittem meghalok. Ez a legijesztőbb emlékem. Sok országot láttál már. Ha választanod kellene, hol élnél a világban? – Az első Olaszország. Mikor először elhagytam a hazám, igazából azt akartam, hogy keressek egy másik hazát. De miután rengeteg országot meglátogattam, úgy érzem, Olaszország tetszik a legjobban. Sehol nem találtam eddig a történelem és a természet ilyen kombinációját. Például Új-Zélandon nagyon szép a természet, de nincs történelmük. Egyiptomnak van történelme, de csak sivatagjai vannak. Viszont ha kötelezve lennék, hogy elhagyjam Olaszországot, Új-Zélandot választanám. Mit tanácsolnál a kezdő utazóknak? – Az első, hogy sohase tervezz. Csak úgy utazz, mint egy palack a tengeren, mely arra megy, amerre a tenger akarja, mert ezek az alkalmak olyanok, hogy felfedezel valamit, amit tervezéssel nem találnál meg. Mondok egy példát: mikor Costa Rica-n jártam az volt a tervem, hogy meglátogatom az országot és visszajövök. De találkoztam valakivel, aki éppen akkor érkezett busszal Mexikóból. Ez a lány nagyon szép dolgokat mondott nekem az országáról és elhatároztam, hogy meglátogatom mexikó déli részét. Erről jut eszembe, hogy volt még egy nagyon ijesztő sztorim: 2001-ben, mikor Salvadorban jártam, épp egy nagyon nagy földrengés volt, ahol rengeteg ember meghalt. Mexikóban, Chapasban szerencsés voltam, mert a Marcos (a mexikó szabdságharcosok, a Zapatisták, egyik vezére) vezette felkelők 7 év bujdosás után, 2001 nyarán jöttek ki újra Guatemala dzsungeléből. A kormány megígérte nekik, hogy ha fegyverek nélkül jönnek Chapas fővárosába, San Cristobal de Las Scazas-ba, akkor nem bántják őket. Én szerencsés voltam, mert pont ugyanazon a napon érkeztem oda, mint ők. Mivel a mexikói hadsereg pénzt tűzött ki a fejére az európai emberjogvédők önkénteseket küldtek ide, hogy megvédjék Marcost. Ezek az önkéntesek pedig éppen Olaszországból voltak és mivel voltak közös barátaink, megkértek, hogy csatlakozzam hozzájuk. Így volt alkalmam Marcos-szal találkozni. Hogyha előre tervezek, ezeket a dolgokat elmulasztottam volna. [6.11.2009]
|
|