• Megosztás:


David Mallegol, aki utcagyerekeknek tart cirkusz-műhelyt

   Kertész Melinda rovata
   a rovatot 2002-2007 között Sipos Zoltán vezette

Franciaországban végezte a történelem-szakot, amatőr és profi társulatokban színészkedett... aztán egy napon egy Hátszeg környéki faluban találta magát, franciát, majd cirkuszi mesterségeket tanítva gyerekeknek.

Innen eredt az a temesvári projekt is, amelynek már három éve részese: egy lakókocsiban él, mint az alapítvány többi tagja, egy piros cirkuszi sátor mellett, és súlyosan hátrányos helyzetű gyerekeknek tart színházi foglalkozásokat. Az interjú románul készült, ha nem is beszéljük tökéletesen...


Mi az eredménye a munkátoknak?


– Már vannak páran, akik a mi segítségünkkel emelkedtek ki a helyzetükből, találtak állást, költöztek házba... ezért is dolgozunk, de az is nagyon fontos, amit a többieknek nyújtunk: egy helyet, ahol fejlődhetnek, ahol figyelnek rájuk, komolyan veszik őket, alkothatnak, kifejezhetik magukat. Nem vagyunk szentek, és amit az energiánkért cserébe kapunk, az pont ez: olyasmivel foglalkozhatunk, aminek látjuk a hasznát, és elnézhetjük, ahogy ezeknek a gyerekeknek a pokoli életük mellett még van erejük és bátorságuk felállni, tanulni, előadást szervezni... ezek után mi már, a kiváltságos helyzetünkben, nem hátrálhatunk meg. Én nem tervezek itt maradni, mondjuk, még tíz évig, de abbahagyni sem könnyű, annyira intenzív ez az életforma.




Mi a Casa de Clovni (Bohócok Háza)?

– Egy társulat francia és román önkéntesekkel. A pénzt alapítványoktól, önkormányzatoktól (Temesvártól és a francia testvérvárosától) és magánszemélyektől kapjuk, emellett évente úgy öt hónapot Franciaországban töltünk, főleg télen, amikor a sátorban túl hideg lenne a foglalkozásokhoz, és ilyenkor dolgozunk, hogy legyen, amiből megélnünk az év többi részében. Nincs időnk válogatni az állások között ilyenkor, fizikai munkához jutunk legtöbbször, de így is többet keresünk, mint romániai társaink, ezért vállaljuk magunkra ezt.

Tizenöten vagyunk, ebből öt személy van folyamatosan a terepen, mások csak bizonyos tevékenységekre jönnek. Vannak itt szociális munkások, hátrányos helyzetű gyerekekre specializálódott pedagógusok, jönnek frissen végzettek (pszichológusok, szociológusok, szociális munkások), akiket mi képzünk a terepmunkára, másrészt meg vannak zsonglőrök, akiket mi indítottunk el az úton, majd kivándoroltak nyugatra, hogy továbbtanuljanak a témában. A zsonglőrök cserélődnek a leggyorsabban, sokan nem maradnak három hónapnál-egy évnél többet, de aztán rendszerint elmesélik a tapasztalataikat a barátaiknak, és ezen felbuzdulva mindig jönnek újak. Folyamatosan fejlődünk és megosztjuk a tudásunkat, mind a pedagógiában, mind a cirkuszi dolgokban.


A lényeg, hogy cirkuszi és színház-műhelyeket tartunk az utcagyerekeknek, tanítjuk őket, foglalkozunk velük, segítjük a szocializációjukat, segítjük őket étellel és gyógyszerrel, elkísérjük őket az irataikat intézni... ez egy folyamatos szolgálat, ezért is lakunk lakókocsikban, hogy mindig kéznél legyünk, ha szükségük van ránk. A kórházban vagy a hivatalokban általában nem fogadják őket szívesen, és ők is félnek ezektől a helyzetektől.

Hetente tíz órányi gyűlést tartunk, ennyi kell, hogy eldöntsük, hogyan kezeljük a helyzeteket, hogy működtessük a pedagógiánkat. A hozzáállásunk főleg helyben alakult ki, nem annyira elméletekre alapozva, és egy újonnan jöttnek három-négy hónapjába is beletelik, amíg helyére teszi a részleteket.


Miért csináljátok mindezt cirkusz formájában?

– Elsősorban azt kell tudnod, hogy mi a cirkusz új generációjához tartozunk, ahol már nem használnak állatokat, és sokkal nagyobb hangsúly esik a dramaturgiára, az egész a színházhoz kerül közelebb.

Ez nekünk inkább módszer, mint cél, mert ezen a nyelven nagyon könnyen és direkten lehet kommunikálni velük. Ha megjelenik az utcán egy bohóc, azonnal körülveszik a gyerekek, és például zsonglőrködést egy frissen érkezett, románul nem tudó önkéntes is tud nekik tanítani.


Konkrétan milyen foglalkozásokat tartotok?

– Hetente kétszer mi megyünk hozzájuk, az utcára, és kétszer ők jönnek ide. Itt jobban uraljuk a helyzetet, kiszámíthatóbb, mi fog történni, viszont a légkör kevésbé közvetlen. Fontos, hogy az ő területükön is találkozzunk, hogy megértsük az életüket, és hogy új kapcsolatokat építsünk.

Amit csinálunk, az zsonglőrködés és általában cirkuszi művészetek, és ezenkívül tanítjuk is őket, mindenkit a szintjének megfelelően. Tanítunk írást-olvasást, másoknak matekot, nyelvtant és földrajzot. Ezen a héten Európa fővárosait vettük. Minden gyereknek minden tantárgyhoz van egy füzete, amit magunknál tartunk, és utánuk viszünk az órákra.

Amikor itt töltik a napot, akkor enni is adunk nekik, de nem tudjuk teljesen magunkra vállalni az élelmezésüket.

Rendezünk előadásokat és fesztiválokat, amelyekre időben el kell kezdeni készülni. Októberben volt az utolsó, egy nemzetközi cirkuszfesztivál, európai előadókkal (egy része itt is önkénteskedett régen), és nyilván a temesvári gyerekek is felléptek.

Ezeken a fesztiválokon megpróbáljuk minél jobban bevonni őket a szervezésbe is, nem úgy kezelni őket, mint klienseket, hanem mint közreműködőket. Most októberben ők szedték a belépőket, és ők vitték a büfét, a lángossütést is beleértve. Felelősséget vállaltak, és valóban meg is bízhattunk bennük – ez az, amit általában nem feltételeznek az emberek róluk, és az egyik cél pont ennek a demonstrálása volt.

Ezenkívül bármikor jöhetnek segítségért, mi itt vagyunk.





Mi történik egy színház-foglalkozáson?


– Általában a bizalmat megalapozó helyzetgyakorlatokkal kezdjük, aztán valamivel nagyobb hangsúly esik a rendezésre, de a történetet magát a gyerekek írják, mi csak asszisztálunk nekik. Az októberi fesztiválon előadott darabjuk egy cigánycsaládról szólt, akik az első felvonásban idillien élnek, majd pénz nélkül maradnak, és a család szétesik, veszekednek – amíg meg nem jelenik a bulibasa, aki mindent megold. Ez a harmadik jelenet, van benne ének, tánc... Ezenkívül előadták a Hófehérkét, a Megmentő Kígyót és a Marokkói Hercegnőt. Az előadás plakátjai is az ő rajzaik alapján készülnek.

Ezeknek a műhelyeknek az egyik célja a gyerekek szocializációja. Itt megtanulják, hogyan éljenek együtt, hogyan kezeljék egymást, akkor is, ha más bandákba tartoznak (öt éve, amikor idejöttünk, a pályaudvar környékiek rendszeresen verekedtek a bentlakások környékéről valókkal). Itt megpróbálunk kevésbé durva nyelven beszélni, meghallgatni egymást...

Ezenkívül van pár szabály, ami az együttéléshez szükséges, és amit be kell tartani: pl. nem cigizünk a sátorban, meg a zsonglőreszközöket nem tudjuk mind egyszerre használni. Ezeket akárhányszor elmondjuk, de nem emeljük fel a hangunkat, nem alkalmazunk agressziót – ezeket a gyerekeket mindenhonnan kidobták, mindenki visszautasítja őket, nem tehetjük meg velük, hogy mi is durvák legyünk. Ugyanígy az "aurolac"-ot sem tilthatjuk meg nekik teljesen – ezt azért szívják, hogy ideiglenesen elmeneküljenek az éhség és a hideg elől, és a probléma nem fog eltűnni attól, ha kiabálunk velük.

David

Az előadásokra való felkészülésnek az is a szerepe, hogy rendet vigyen az idejükbe. Általában egyik napról a másikra élnek, perspektívák nélkül, ezért az időt sem tartják számon, sokszor fogalmuk sincs, milyen nap van. Egy előadás célt ad nekik, valamit, amit várni lehet, ami előtt a felkészülésnek megvan a maga ritmusa, a maga stabilitása.

Mindenhonnan kidobták őket, mindenki lenézi őket, mi meg megpróbálunk egy olyan helyet létrehozni, ahol komolyan veszik őket, ahol alkothatnak, ahol ők is valakik... és amikor egy jól sikerült előadás után megtapsolják őket, annak az értékét nem igazán lehet szavakban kifejezni.


Nincsenek olyan állami menedékhelyek, amelyek befogadnák ezeket a gyerekeket?

– Vannak helyek úgy általában a hajléktalanoknak, de ezek nem veszik figyelembe a gyerekek speciális igényeit, magas elvárásaik vannak, nem értik, nem látják belülről a gyerekek viselkedését. Az itt dolgozóknak nincs is ilyen képzettsége, és persze nincsenek meg a megfelelő forrásaik sem. Idén tervezünk együttműködni egy ilyen központtal, de ez még nem fogja megoldani az utcagyerekek helyzetét.


Jut egyáltalán időtök magatokra?


– Nem nagyon, a foglalkozásokon kívül a felkészülés, szervezés, gyűlésezés, pályázgatás sok időt elvesz. Én már a projekt előtt barátja voltam a többieknek, de itt Temesváron a szervezeten kívül nem igazán vannak kapcsolataim, egyszerűen nincs időm ilyesmire.

kérdezett: Gagyi Zsófia

[12.11.2008]




Folytatnád-e ezt a beszélgetést?

Igen 41
Egy másik beszélgetést talán 0
Nem 1



Korábbi interjúk
 
Ákos és Szilamér
> akik hirtelen felindulásból elmentek megfürödni az Atlanti-óceánban
Róbert
> aki Matchboxokat gyűjt
Áron
> aki túravezetőként magyarországiakat szívatott kitalált állatokkal
Laura
> aki metál és indusztriális zenészekkel készít hobbiból interjúkat
Gordon
> aki mások helyett írt államvizsga dolgozatokat
Zoli
> aki Marosvásárhely legmenőbb márciuskáit árulja
Tünde
> aki kamionsofőr
Szabó Árpád
> aki nem fél a kínaiaktól
Jackie
> akinek a külföldi önkéntesek fizetnek, hogy Erdélyben dolgozhassanak
Horobeţ Emil
> aki művészetnek tartja a mateket
Andrea
> aki nem érzi az illatokat
Gyurka István
> aki autókat tuningol
Corina
> aki csak nyers ételt eszik
Melinda
> aki Japánban élte át a földrengést
Szokolay Sándor
> zeneszerző, aki Kodály tanítványa volt
Anna
> aki színekben látja az időt
Laura
> aki 139 szülinapot tud fejből
Victor
> aki a Predatort rajzolta
Iris
> aki kilépett a Facebookról
Marian
> aki a Himaláján és a Szaharában is leszaladta a maratont
Csaba
> aki elméleti fizikus Izlandon
Gonzó
> aki kiskorú gengsztereket szelídített egy dél-karolinai városkában
Stefano
> aki 60 országban járt
Paul
> brit világutazó, aki most Háromszéken él
Ila Gábor
> aki visszavett a tempóból
Ileana Mavrodin
> aki Kanadából költözött haza, hogy földházat építsen
David Mallegol
> aki utcagyerekeknek tart cirkusz-műhelyt
Dombi Botond és Szabolcs
> ifjú animátorok
Orsós János
> buddhista pedagógus, aki kitört a cigánytelep kilátástalanságából
Chris
> az aktivista
Kelemen Márton
> aki Kolozsvár központjában horgászik
Adrian Olar
> jegyellenőr
Volker Gerling
> aki gyalog vándorol és zsebmozikat mutogat
Lorik
> aki fixer volt Koszovóban
Olivér bácsi
> aki kapus
Cezar
> aki a druidizmus követője
Bordáska
> aki nem eszik cukrot, felvágottat vagy sült húst
Valer ezermester
> aki esernyőket javít, de a lakberendezés a hobbija
M.
> aki a karajról zsírszegény tehéntúróra tért át
Remus Turda
> máramarosi zsidó
dr. Pusztai Noémi
> aki állatokat homeopátiával gyógyít
Tania
> aki szarajevói születésű temesvári szerb
Ibolya néni
> cerkófmajom-tulajdonos
Hirschfeld Éva és Ida
> műlégykötők
Zsuzsa asszony
> aki jósnőnek született
Will Krause
> aki a Cartoon Networknak animál
Csizmadia András
> borszakértő, gasztrofilozófus
Bernhard Gittler
> a vadász-orgonista-ügyvéd-közgazdász báró
Nadir
> egy üzbég Kirgizisztánból
Milică bácsi
> akinek az egyik szeme sír
DL, egy iráni srác
> aki emigrálni akar
Bréda Ferenc
> aki Mumu forever
Balázs Imre József
> aki belülről fordítja ki a medvét
Marie
> a vegetariánus
Muszka Sándor
> költő
Pataki Csaba
> táltos-tanítvány
Júlia
> aki 77 évesen e-mailezik és chattel
Vadnay Attila
> sztárfodrász
Attila és Álmos
> az "édi kis romániaiak"
Yale
> aki kelet-európai zsidó hagyományokat kutat
Rezső
> az ínyenc
Nándika
> a médiás, blogger, ámokfutó
Gergő
> amatőr ralis
Brad Vee Johnson
> a Sounds of Boney M tagja
Attila és Álmos
> a téma: manele
Réka
> az animé-őrült
Szende
> aki bohócokat gyűjt
Izabella
> a magyar, román és szász kultúra határán
György
> egy menő váradi lokál pultosa
Ralph
> aki Goában bulizott
Zita
> akinek Angyala van
Névtelen
> aki Romparkint szedett
Bán és Jancsika
> utazók
Dana és Luci
> nudisták
Gonzo
> aki halláskárosultakat tanít
Mihai Chirilov
> szabadúszó
V.
> aki sátánista volt
Chase
> a misszionárius és divat-tervező
Kozma bácsi
> aki 63 éves, egyetemista és bentlakásban lakik
Stella
> a transzvesztita
Névtelen
> aki skinhead volt
Menyhárt
> aki nem bír felkelni
Papsi
> a szoknyavadász
Sorin Tara
> a "legnagyobb Románia-ellenes"
váradi névtelen
> aki pszichedelikumokat próbált
Leon
> a taktikai művész
Egyetemisták
> első kolozsvári élményeikről
Zsuzsa és lakása
> akiknek saját életük van
Áron
> aki lefotózott egy Chipendale-tagot, amint pisil
Lepi
> aki látástól-vakulásig sörözik
Attila és Zoltán
> a gourmandok
Szabó Anikó
> a reneszánsz táncról
Levente
> aki tornatanár és japánul tanul
Pityuka
> a punk
Áron
> aki Amerikában dolgozott és pénz nélkül jött haza
Führer
> a cigánykutató és éjjeli˜r
Dávor
> a horvát, aki Bécsben él s magyarul tanul
Farkas Árpád
> a bhakti-jóga hívő
Giusz
> aki megadja a módját az olvasásnak
Házsé
> a humor-krónikás
Nagy Zoltán
> akinek denevér a hobbija, de verebekb˜l doktorál
Imola
> aki rajong a vulkán-kitörésekért
Zuh Deodáth
> aki a magyarság, a filozófia és a menedzserfoci összefüggéseir˜l értekezik
Guccika és Attila
> az internátusi vitézek
Ági
> az elektronikus zenér˜l
Gyömbér
> aki szerelmes Párizsba
Elemér és Buza
> a divatos emberek
Misi
> aki rosszul választott
Könczey Elemér
> karikaturista
Cilu
> az ex-mikrobiofóbiás
Zágoni Balázs
> a filmkészítés buktatóiról
Timi, Iza és Annamari
> a "srác-fˆz˜k"
Szakáts István és Rarita
> világutazók
László Orth Hunor
> aki zenélni "krémesen" szeret
Karácsonyi Zsolt
> akit Lao-ce segített át a katonaságon
Szabó Attila
> az improvizőr







24 óra hírei 24 óra cikkei
HIRDETÉS